Timi és Zsolt kalandjai

Az utolsó bejegyzésünk egyéves születésnapját ugyan elmulaszottuk megünnepelni, de sebaj most itt az alkalom.

A hír amit meg szeretnénk osztani a nagyvilággal az, hogy új helyre költöztünk.

Ezentúl a jobb felső sarokban látható címre várunk minden nem elektronikus küldeményt, az elkövetkezendő hét hónapban legalábbis biztosan.

Képeket és bővebb információkat is be merészelek ígérni, és remélem sikerül is teljesíteni mielőtt még elköltöznénk.

Van egy nagyon aranyos és egyben tanulságos anekdotánk, amit mindenképp szeretnék megosztani veletek.

Timivel (T) történt meg az iskola éttermében, hogy kajaosztás közben beszédbe elegyedett az egyik törzsvendégével (TV). Az errefelé szokásos udvariassági körök után nagyjából a következő kis párbeszéd zajlott le:

TV - Te nem magyar vagy?

T   - De, igen.

TV - Ez érdekes. Akkor miért mosolyogsz? A magyarok mind olyan szomorúak.

Nem biztos, hogy azt a szót használta hogy szomorúak, az is lehet  hogy búvalb...életek, de a lények nem ez.

Hanem az, hogy ha ide mindenki azért jön mert itt jobb, akkor ez miért nem tükröződik az arcukon. Úgy tűnik nehéz örökséget hoztunk, ami lassan múlik, és ez a kívülállók szemében még nyilvánvalóbb.

Érdemes ezen egy picit elgondolkodni.

Jó éjszakát kívánok.

Elkezdődött minden újra.

A munkahelyemen megvárt minden, amit pár hónapja itt hagytam. Szó szerint minden.

A főnököm mellett leginkább a munkatársam és az összes rám tartozó feladat. Gyakorlatilag egyelten munkámhoz sem nyúltak, de nem azért, mert nem akartak bekavarni abba amit én kezdtem el, hanem egészen egyszerűen semmi idejük nem volt rá.

Szerencsére még nem kritikus az állapot, de annyi bizonyos, hogy meg kellene próbálni utolérni magam minél hamarabb. Az már most látszik, hogy nem lesz egyszerű, mert a napi tennivalók mellé két hete belépett a nyelviskola is.

A 4 óra fejtágítást, a koraesti időpont ellenére meglepően jól viselem, és ez nem csak az én érdemem, hanem a jó tanároké is. Eddig abszolút meg vagyok velük elégedve, felkészültek és motiváltak, képesek fenntartani az érdeklődést. A csoportlétszám hetente változik ugyan, de 6-8 főnél több nem volt eddig. Tulajdonképpen ezek mind részletkérdések, a lényeg hogy nekem tetszik, és úgy érzem nem hiábavaló időpocsékolás az estéket a Global Village-ben tölteni.

Timi egyelőre ugyanott dolgozik ahol korábban, de közben keresgél más lehetőségeket, hátha talál valami jobb helyet. Ha lesz valami újdonság, megpróbálom rávenni, hogy írjon majd pár sort.

A címünk megváltozott, az újat lásd jobb felső sarokban. Képek és beszámoló az új körülményeinkről remélhetőleg jövő héten lesz, addig is ajánlom mindenki figyelmébe a Google Maps utcakép nézegetős funkcióját, szerintem zseniális.

A képtárunkba időközben töltöttem fel temérdek Bangkok-os képet, nagyrészükhöz tartozik képaláírás is. Jó szórakozást hozzá!

Nincs mit szépíteni a legutóbbi bejelentkezésünk óta eltelt idő már hónapokban mérhető.

Mint ahogy ismerőseink közül többen tudják, lustaságom mellett, leginkább hazalátogatásunk állt a blog elhanyagolása mögött.

Valamit az elején le kell szögezzek, részletes beszámolót nem fogok írni. Egyrészt nagyon különleges dolgok nem történtek velünk Mo.-on, másrészt olvasóink többsége most is ott van, elég ha körülnéznek. :)

Viccet felre téve egészen természetes volt újra otthon lenni, a barátok és családtagok közelsége egészen megnyugtató volt. Pillanatok alatt beleszoktunk mindenbe ami korábban körülvett minket, és meg kell mondani Magyarország jó hely.

Ausztrália is.

Bangkok is, bár ez azért már egy összetettebb kérdés.

Ázsiában most nemrégiben voltunk először és azért az egy egészen más közeg. Négy napig élveztük Bangkokban Timi egyik barátnőjének vendégszeretetét. Nagyon jó dolgunk volt, rengeteg szép helyen jártunk, de az élmények sűrűsége, a helyiek érezhetően más életstílusa eléggé megérintett minket. Európaiként nehéz elképzelni, hogy teljesen hozzá lehet szokni az efféle életritmushoz.

A szokatlan ételek és helyek után mindenesetre megnyugtató volt Európában landolni.

A hétvégi Eudlo-i kirándulás előtt nekiálltam szép körmondatokban megfogalmazni egy jó kis illúziórombolós bejegyzést, de egyrészt nem is nagyon ment másrészt a sok betű csak elnyomná a jelentőségét annak amit mondani szerettem volna:

Aki komolyan gondolja, hogy pár hónapnál többet szeretne Ausztráliában eltölteni, annak csak egyet tudok javasolni: minél előbb tanuljon meg minél jobban angolul, mert anélkül nagyon nehéz lesz!

De erre megpróbálok majd még kicsit részletesebben kitérni később.

Tipp: frissült a képtárunk a hétvégi képekkel.

 

A West End-en, ahol dolgozom, a környék tele van kisebb nagyobb éttermekkel. Az irodában az átlag hétköznapok ebédje gyakran telik szendvicsekkel, de kb. két hetente adódik valami alkalom, hogy felkerekedjünk enni valami komolyabbat. Az utca túloldalán van egy kiváló görög, pár sarokra pedig egy remek indiai étterem. Leginkább ezekre esik a választás, mert csalódnunk eddig egyik helyen sem kellett.

De nem is ez az érdekes, hanem hogy mindkettő BYO étterem. Ami annyit tesz: Bring Your Own ( Drink) azaz hozd a saját italod. Ezt a magyar szemmel nézve elég különös rendszert, az hívta életre, hogy az alkohol kiméréshez az engedély nagyon sok pénzbe kerül, amit a kisebb éttermek nem biztos hogy ki tudnak fizetni. Az ilyen helyeken ugyan felszámolnak némi zervízdíjat a poharakért (kb $1,5 ), de ez messze az Európában megszokott étteremi árrés alatt van.

A görög étterem elég nagy ahhoz, hogy legyen engedélye, de most jön a meglepő fordulat, ennek ellenére mégis be lehet vinni a sajátot is!

Egy 'jófajta' magyar vendéglátósnak szerintem ennek még a gondolatától is kimegy az erő a lábából.

Persze tudom én, hogy ez egy összetettebb dolog, mert valószínűleg ha nem az italokon akkor az ételeken van a haszon, de mégis jólesik az önámítás hogy ez valahol azért is van, hogy a vendégnek jó legyen.

Érezhetően megérkezett az ősz. Olyannyira, hogy már lassan beleér a télbe. Hogy telik az idő azt csak a hűvös éjszakák és csípős reggelek jelzik. A növények ugyanúgy virulnak, és a Nap is majdnem pont úgy éget, mint pár hónapja.

Azért van még egy pár új dolog amit ez az évszak hozott, az egyik például az, hogy mozog a levegő.

A korábbi hiánya is csak mostani jelenlétekor tűnt fel, nyáron ugyanis olyan hogy szél szinte nem is volt.

Most viszont mindig lengedez valami szellő, estefelé mikor hazafele tekerek gyakran fúj a szél, persze általában szembe.

A jó kis északi tájolású, azaz elvileg napos szobánkkal sem vagyunk sokkal előbbre. Hiába néz jó irányba az ablakunk, a nem messze álló hatalmas csarnok a nap jórészében leárnyékol minket.

Ha még hidegebbre fordul az idő biztos vennünk kell egy hősugárzót (mert ugye fűtés az nincs a házban ). De addig is Timi vett jó kis műszálas mackónadrágot 8 dollárért, úgy hogy egyelőre úgy néz ki nem fagyunk meg.

A napjaink általában továbbra is olyan sűrűek, mint amilyen sűrű talán csak forró csokoládéból jó.

Az elmúlt hetekben a dolgos hétköznapokat vagy élménydús hétvégék váltották, vagy további dolgos napokban folytatódva értek össze a következő héttel.

Az hogy az eseményeket írásokkal követni most sem tudtam, gondolom egyre kevésbé volt meglepő.

Viszont aki nézegette a webalbumunkat az nem maradt teljesen betűk nélkül, mert ha másra nem is, arra azért mindig szorítunk időt, hogy az érdekesebb képeket megválogatva és feliratozva feltöltsük.

Rendszeres blog írást már látom, hogy felelőtlenség lenne ígérni, de a webalbum az biztos fog frissülni ha valami arra érdemes történik velünk. Azt tudom javasolni a jövőre nézve, nézegessétek a képeinket, mert ami szép és jó velünk mostanában történik, az ott majdnem mind megtalálható.

Újabb egy hónapos postnélküliség után itt az ideje, hogy megpróbáljak életet lehelni a magát eddig egészen ügyesen halottnak tettető blogunkba.

Következzen hát egy hét, melynek minden napjára jut majd egy többszörösen bővített mondatokkal és feleslegesen nyakatekert szókapcsolatokkal tűzdelt bejegyzés.

Az utóbbi időben nagyon sokat törtük a fejünket a kérdésen, mi a fontosabb. Természetesen a tökéletes az lett volna, ha mindkettő egy szobában tudna egyesülni, de nem…Választanunk kellett, nekünk, állandó hezitálóknak.Számos érv sorakozott fel mindkét szoba mellett és ellen is, hogy csak egy párat említsek: Lemenő, vagy kelő napRégi vagy az új hozzáépítet házrészTermészetesen az is számításba jöhetett volna, hogy maradunk a helyükön. Bizonyos értelemben ez lett volna a legkényelmesebb megoldás, de a csenden kívül, csak azzal a pozítív tulajdonsággal bírt az a szoba, hogy az ajtaja, nem a szembe szomszéd ajtajára nyílt, hanem a konyhát leválasztó bordós falra. Na jó ez még egy plusz pont, mert ez egyben a konyha közelségét is jelentette.A döntést magunkhoz képest egész egyszerűen meghoztuk, így most gazdagabbak vagyunk egy gardrób-kamra, és egy zuhany WC-vel.Holnap lesz egy hete, hogy az új helyünkön lakunk, a közös konyha azért maradt, az majd egy későbbi nagyobb lépés. Nagy előnye a cserének, hogy nem kellett nagyon messzire költöznünk, csak a szobaszámunk változott 7-re.A teraszon a netet még így is el tudjuk érni, feltéve, hogy hol van, hol nincs, mostanában leginkább nincs, így főleg nem sajnáljuk, hogy nem a teraszkapcsolattal rendelkező szobába mentünk át.

 Update: friss szobaképek a képtárunkban.